Szent Jakab zarándokút

Ki volt Szent Jakab?

Betszaidában született. Az Egyház hagyományában az 'idősebb' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt május 1-jén ünnepelt 'fiatalabb' Jakabtól, az 'Úr testvérétől'. Zebedeus és Szalóme fia. Apjától örökölve a mesterségét, a halászatból élt. A 28. év tavaszán vagy nyarán látta meg őt Jézus, amikor a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait. Miután meghívta Pétert és Andrást, „folytatva útját megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön ott hagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek'' (Mt 4,21).

Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt: Simon a szikla, aki az apostolkollégium feje, az Egyház sziklaalapja lesz; János a szeretett tanítvány, aki legközelebb állt az Úrhoz; Jakab pedig az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben – a színeváltozáskor, Jairus leányának föltámasztásakor és a Getszemáni-kertben – csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Jakab és testvére robbanékony természetűek voltak. Ezért nevezte el Jézus e két tanítványát a mennydörgés fiainak.

Az Evangéliumból azt is tudjuk, hogy Jakab milyen odaadással várta Isten országát. Szalóme asszony a fiaival együtt odament Jézushoz, leborult előtte és azt kérte, hogy két fia közül az egyik Jézus jobbján, a másik balján üljön Isten országában. Jézus így válaszolt: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni abból a kehelyből, amelyet majd én iszom?”

Mestere halála után Jakab lett a jeruzsálemi egyház püspöke, és mint ilyen valóban ivott az Úr kelyhéből. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház ,,oszlopát" (Gal 2,1-10).

A 8. századtól él az a hagyomány az egyházban, hogy Jakab a mai Spanyolországig jutott el missziós útján. Egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, visszatért Jeruzsálembe.

Amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az Egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első vértanú az apostolok között.

Jakab földi maradványait tanítványai Hispániába vitték és ott eltemették. A sír hosszú évszázadokra feledésbe merült és csak a 800-as években fedezték fel újra. A legenda szerint a feledésbe merült sír helyét éjszaka a csillagok csodálatos fénye világította meg, innen kapta a hely a nevét: Compos Stella – Csillagmező. A megtalált sírt egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz király kibővített. Az arabok 997-ben lerombolták, magát a sírt azonban megkímélték. 1075–1128 között épült az a bazilika, amely lényegében ma is áll. Szent Jakabot „Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogóként” tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak a sírjához.

A Camino története

A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után el Caminónak is nevezik, középkori zarándokút, amely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, amelyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, amikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Composteláig. A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált. 1130–1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, mely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, amelynek az V. könyvét alkotja.

Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, amely végigvezet egészen Composteláig. Főbb állomásai: Estella, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, Léon, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Portomarín, Arzua, és végül Santiago de Compostela.

A Szent Jakab-út 1993. óta az UNESCO Világörökség részét képezi.

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Caminót, vagy annak egy részét végigjárják. 2009-től már akár Magyarországról is útnak indulhatnak a vándorok.

A magyarországi Szent Jakab zarándokútról

Indulj el, hogy megérkezhess!

Ez a zarándokút 2009-ben született a spanyolországi Camino de Santiago nevű zarándokút és a zarándoklás mint életforma iránt elkötelezett emberek kezdeményezésére. A magyar Camino megálmodói azt szerették volna, hogy itthon is lehessen Szent Jakab apostol tiszteletére és valamely magyar Jakab-emlékhelyet felkeresve zarándokolni egy olyan úton, amely szellemiségében, felépítésében nagyon hasonlít nagytestvéréhez, a spanyol Caminóhoz. Úti célul a választás Lébényre esett, ahol hazánk egyik legrégebbi és legszebb Jakab-emléke, egy több mint 800 éves, román kori templom található. Lébény ugyanakkor régi korok zarándokútjainak fontos állomása, megállóhelye volt.

A modern kor istenkeresői, a magyar Szent Jakab-út vándorai körülbelül 8 nap alatt teszik meg a mintegy 200 kilométeres utat Budapesttől Lébényig.

Sokan továbbzarándokolnak Ausztria felé, Wolfsthalba, idáig tart a Camino hivatalos magyar szakasza. De van, aki egészen Santiago de Composteláig gyalogol a sárga kagyló-jelekkel kísért Szent Jakab zarándokúton.

A magyar Szent Jakab-út a nyári, közös zarándoklaton és egyénileg, kisebb csoportokban is végigjárható.

Információk a zarándokútról és a nyári zarándoklatról: www.szentjakabut.hu