Olyan szimbolikus alkotás, amely a ’48-49-es forradalom és szabadságharc, az aradi vértanúk és a Lébényi nemzetőrök emlékét művészi eszközökkel, méltó képpen képes együttesen kifejezi. A szobor, mészkő talapzatával együtt nem konkrét eseményeket, vagy konkrét személyeket ábrázol, hanem a szabadság, a szabadság vágya, az elbukott és hosszú távon mégis győztes Magyar szabadságharc ma is bennünk élő szellemiségét hivatott megidézni a nézőkben. A történelmi események, a felemelő és tragikus Magyar sors, nemzetünknek a szabadság utáni szüntelen vágya, egyetlen figurában, ebben az angyallá váló nőalakban ölt testet, amelynek keze szárnyakká válik. A szobor szimbólum, amely a naturális ábrázolás eszközeivel, a formáival, mozdulatával a konkrét történelmi, emberi eseményeket a szellem halhatatlan, égi magasságába emeli. Emlékeztet, őrködik, védőn óv és felemeli a lelkeket – szándékom szerint a mi lelkünket is.
A szobor, az emlékmű egyfajta művészi kapocs a konkrét történelmi kor, az akkori események, az emberi életek, sorsok „égi világa”, emléke és a jelenkor valósága és szellemisége között. A szobor kompozíciója fontos szellemi kapcsolatban áll az ősi, Szent Jakab Plébániatemplommal is.
