Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a lebeny.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Látnivalók

Kőkeresztek, kápolnák, képoszlopok

Keresztek

Bár a szabadtéri keresztek állításának a középkorig visszanyúló hagyományai vannak Magyarországon, a ma is álló keresztek között csak ritkán találhatunk olyanokat, melyek a XVIII. század előtt keletkeztek, zömük a XIX. században vagy azt követően készült. Anyaguk a falvakban jellemzően fa, míg a jómódú polgárok lakta városokban inkább kőből készítették őket. A falusi kőkeresztek állítása csak a parasztság anyagi gyarapodásával párhuzamosan a XIX. századtól vált egyre gyakoribbá. A feszületek készítői többnyire falusi iparosok, ácsmesterek, bádogosok vagy kovácsmesterek, néha ügyes kezű parasztemberek voltak. Eleinte a németajkú falvakban, majd egyre több településen állítottak kőből készült kereszteket. Ezekre a magas talapzat jellemző, rajta felirat áll, mely gyakran megörökíti a keresztet állíttató személy(ek) nevét, az állítás idejét, néha annak okát is megjelöli. Ha az alapítók anyagi helyzete ezt megengedte, itt kaptak helyet a mellékalakok, többnyire a Fájdalmas Anya, esetleg a környék valamely népszerű szentje, vagy az állíttató/k/ patrónusának szobra.

A keresztek és képoszlopok nagy részét fogadalomból, hálaadásképpen, néha járványok vagy halállal végződő szerencsétlenségek emlékére többnyire magánszemélyek állították. Ha nem védett területre - templomkertbe, temetőbe - emelték, akkor gyakran kerítéssel vették körül, amely egyrészt védte a feszületet a legelésző állatoktól, másrészt figyelmeztette az arra járót a hely megszentelt voltára. A bekerített területre dísznövényeket, köréje fákat ültettek, gondozása az állíttató család tagjainak és az ő utódaiknak önként vállalt feladata volt.

Elnevezésük sokféle lehet. Kaphatták nevüket az állíttatóról, a területről vagy az útról, amely mellett álltak, de elnevezhették őket valamely megjelenési sajátosságukról is.

A Harnisch- vagy Rauchwarter-kereszt

A Lébényből Tárnokrétire vezető út mentén álló keresztet 1920 körül Harnisch Anna és Rauchwarter Anna állíttatták hálaadásképpen azért, hogy a két család hadviselt férfitagjai épségben tértek haza az első világháborúból.

Az eredeti corpus többször megsérült, a 2002-ben lecserélték. A most is látható, fémlemezre festett Krisztus-alak Bujtásné Völgyesi Lívia munkája. Az eredeti corpust a plébánia épületében helyezték el.

A bormászi kereszt

A Tárnokréti felé vezető út mentén, a bormászi útkanyarulatban áll. Az eredetileg 1900 körül a Wenckheim-uradalom által állíttatott, a nyolcvanas évek végére azonban már elkorhadt, kidőlt fakeresztet Susovits István kezdeményezésére a katolikus egyházközség 1992-ben felújíttatta. A Nátz Miklós által ekkor ácsolt egyszerű fakereszten az INRI felirat alatt az eredeti corpus függ, melynek testét arany, haját, szakállát és ágyékkötőjét barna színűre festették. Felújításával egy időben a katolikus temetőből származó kovácsoltvas kerítéssel vették körül.

A Varga-kereszt

A ház, amely előtt áll - a Kisbömbi vendéglő épülete - egykor a Varga-család tulajdona volt, nevét a feszület minden bizonnyal innen kapta. Hogy melyik évben készülhetett, arra nézve nincs adat. Levéltári dokumentumokkal igazolható, hogy a feszület helyén – az akkori alsó faluvégen – már 1780-ban is egy fakereszt állt. A ma látható keresztfára az 1966-os évszámot faragták, ez a keresztfa cseréjének időpontját jelzi. Az INRI felirat alatt függő eredeti Jézus-alak üreges bádogból készült, melyet arany színűre festettek.

A Regner-kereszt

A Győrsövényház felé vezető út mentén álló kőkeresztet 1912-ben saját birtokán állíttatta Regner János lébényi gazda, egykori 48-as nemzetőr.

Talapzatának feliratai: GELOBT SEI JESUS KRISTUS (Dícsértessék a Jézus Krisztus), illetve: ZU EHRE GOTTES UND ERBAUUNG DER KRISTGLÄUBIGEN GEGRÜNDET VON JOHANN REGNER 1912 (Isten dicsőségére és a Krisztus-hívők épülésére állíttatott Regner János által 1912). Felállításának századik évfordulóján a kőkeresztet közadakozásból felújították.

A Wandraschek-kereszt

A falu hajdani határán, a Wandraschek család egykori birtokán áll. A fakereszt gerendáinak záródása formailag eltér a többi lébényi keresztétől, a gerendavégek mindegyikét hármas körív zárja le. Alsó részén az 1960-as évszám olvasható, az elkorhadt fakeresztet ekkor cserélték az eredetihez hasonlóra.

A Gyökeres- vagy Susovits-kereszt

A kereszt eredeti változatát 1886 szeptemberében id. Susovits János lébényi gazda állíttatta saját birtokán, „keményfából, s szintén fából faragott és festett dombormivű Krisztusképpel és korláttal felszerelve". Az alapító úgy rendelkezett, hogy a keresztnek helyet adó 6x6 méteres földdarab örök időkre a plébániatemplom tulajdona legyen. A kereszt fenntartására 30 forintot adományozott, melynek kamataiból „a kereszt időnként kijavíttathassék".

A múló idő viszontagságai által megviselt feszületet az 1930-as években a Susovits és a velük rokoni kapcsolatban álló Gyökeres család felújíttatta. A régi feszület helyett újat ácsoltak, az eredeti, fából készült corpust pedig üreges fém Krisztusra cserélték. Legenda is kötődik a feszülethez, mely szerint azt a helyet jelöli, ahol a falu lakói egykoron megállították a Győr várát megszállva tartó és a környéken portyázó török csapatokat.

Képoszlopok

Az útmenti keresztektől elütő szakrális emlékek az ugyancsak középkori eredetű képoszlopok. Ezek négyzethasáb alakú, 3-4 méter magas építmények, melyeknek gúlában záródó tetejét faragott vagy kovácsoltvas kereszt koronázza. Az általában az oszlop felső harmadában elhelyezkedő - útmenti képoszlop esetében az útra néző - fülkék fogadják be a szentek képeit vagy szobrait.

Fehér-kép

Legendája szerint egy meg nem nevezett lébényi apát állíttatta hálaadásképpen azon a helyen, ahol megvadult lovai által elragadott kocsija darabokra tört, ő maga azonban sértetlen maradt. Más feltevések szerint a Győr 1598-as visszafoglalásának emlékére megyeszerte állított úgynevezett győri keresztek sorába tartozik. A valóság az, hogy a Fehér-képet Susovits Mihály és felesége, a mosonszentmiklósi származású Plangenauer Vilma állíttatták a kilencszázas évek elején saját földjükön, a két falut összekötő út mentén. A fehérre meszelt vakolatú, 70 x 70 cm alapú, téglaépítésű képoszlop fülkéjében az 1950-es évekig egy Tövises Jézus szobor állt.

Később a Madonna glóbuszon álló, kígyóra taposó, festett gipsz szobra került, melyet az évek során vandál kezek többször megrongáltak. A Bujtás László által restaurált szobrot a Szent Jakab templom sekrestyéjének oldalfülkéjében helyezték el. Ma is itt látható. Helyére egy kerámiából készült, imára kulcsolt kezeket ábrázoló díszítmény került. Majd 2002 augusztusában egy kovácsoltvasból és rézből készült Szűzanyát helyeztek el a szoborfülkében. Hamarosan azonban a Szűzanya-ábrázolást megrongálták, ezért - hogy megóvják - az új plébánia épületére helyezték át. Ma is ennek falát díszíti. A Fehér-kép szoborfülkéjének falán ismét az imára kulcsolt kezeket ábrázoló kerámia függ.

Pestis-oszlopok

Pestisjárványok elmúltával a túlélők gyakran állítottak pestis-oszlopnak is nevezett, többnyire a Szentháromság ábrázolásával díszített fogadalmi emlékműveket részint hálaadásképpen, részint oltalmazásul a "fekete halál" újabb pusztítása ellen. Hazánkban jellemzően a XVIII. században létesültek ilyen pestis-oszlopok. Talán ezek sorába illeszkedik a barátföldpusztai Szentháromság-szobor is.

Barátföldpusztai Szentháromság-szoborcsoport

A 60 x 60 x 80 centiméter magas, felső és alsó szegélyén is párkánydíszes kőhasábon 5 méter magas, korinthoszi fejezettel záródó homokkő oszlop magasodik, melyen a Szentháromság szimbolikus ábrázolása látható. Az emlékmű alapzatát képező, vaskerítéssel övezett kőhasábon barokkos növényi ornamentikával szegélyezett mezőben a következő felirat áll: Diese Saulen hat machen lassen frau Eva Gerlachi zu ehre der Hei. Dreyfaltigkeit 1754 (Ezt az oszlopot Gerlachi Éva asszony készíttette a Szentháromság tiszteletére 1754)