Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a lebeny.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Polgármesteri blog

Uszodában

Szeretek uszodába járni…

Nagy víz, kicsinek érződő testtömeg…

Sok színes sáv, bódító, némileg visszahangos csarnok. Archimédész törvénye…
Többféle ember – kevéske álca: az adidas úszónadrág messziről ugyan olyan, mint a nevesincs – közelről meg ugyebár nem olvasgatjuk a másik ember lába közét. Úszószemüveg, -nadrág, lányoknál egybe vagy szünetet közbeiktató úszódressz, esetleg füldugó, orrcsipesz, valamint törölköző és papucs. Maximum még egy táska. Semmi flanc. Mindenki egyforma. Nincs öltönyös, farmeros, kosztümös, csóró vagy burzsuj! (Oké, köpenyes lehet.) Az uszodában megjelenési egyenlőség van. Na jó, nagyjából…

Ami különbözik és egyben megkülönböztet, az a test…

Beleugorva a közepébe, fejest a medencébe (előtte mindig megnézem, van-e benne víz). Bemelegítéskor fejben, a vízben először mellben. Fejben úszni nem lehet, ehhez kevés az agyvíz, de mondjuk mellben úszni se nagyon értelmes… Max. helyben pörögni. Mindegy. Szóval úszom.
Annyi féle ember lebeg a vízben! Imádom nézni őket… Szerdánként, amikor én szoktam vizes programon lenni, a sávomból jobbra nézek: ott is asszony. Balra nézek, ott is asszony. Plusz az enyémben még egy-két úr – vagy: itt is asszony.


Szórakoztató figyelni a víz alatti testeket: lebegnek, csak a kilógó részeik mozognak.


Kedvenceim az öreganya hajók. Mindig mellúszás, fej akkurátusan kitart, azon mindig intenzív színű, esetleg virágos gumicucc. Mert „Úszósapka használata kötelező!”

Elképzelem, hogy egy óceánon vagyunk, dimenziót váltok, felnagyítom őket képzeletben. Egy öreg anyahajó… Elöl egy távolba tekintő női matróz, azaz matróna figyeli a vizet, hátha fröccsen… Kétoldalt gyakran elővillan egy-egy gumi mentőcsónak. Félig felfújva vagy félig leeresztve, nem is tudom. Megállapítottam, hogy a mentőcsónak szelepek kortalanok: ugyan olyanok, mint a fiatalabb csónakoké – biztos a hideg víz teszi… Hátul a hajócsavar már lassan mozog, legtöbbször alig, de a hajó azért halad.

Az uszodában neme van az öreg-anya-hajóknak: vannak hímek is. Mondanám, hogy öreg-apa-hajók, de ilyet ki hallott már?! Szóval ezek esetében sosincs lapos mentőcsónak, ők maguk alatt legtöbbször komplett keszonkamrát cipelnek, a propeller is hasonlóan megy, ugyanúgy ki-kihagy, mint a női modellek esetén.

Múltkor egy kövér úszómesterrel vitáztam… (Miért úszómester? Lehet, hogy nem is tud úszni! Legfeljebb vinné a víz, mert a zsír könnyebb. Uszodamester, nem?) Állítottam, hogy erősen klóros a víz, ő meg kitartott az igaza mellett, hogy „már pedig nem”, a medencében nincs klór. Ez így ment egy darabig. Szájkaratéztunk. A végén már kicsit bevadultam, szinte mint Jean-Claude Van Damme: van klór abban! – ordítottam, toporzékoltam: Dagadt, add a ruhád másra, húzzál uszónacit a két virgácsra!

Gyakran találkozom edzőkkel és sportolókkal is. Ezek általában fásulttá tesznek. Hogy a fenébe van az, hogy mindent ugyan úgy csinálok, mint a „rendes” úszók, de ők egységnyi tempó után háromszor olyan messze jutnak, mint én. Hiába minden próbálkozás…
Van egy idősebb, aranyos edzőnő, korai Máté Péteres a frizurája, késői Máté Péteres hajszínnel (ilyen nem is volt, csak vicceltem).

Szeretek uszodába járni. Legtöbbször úszni is…


Korábbi bejegyzések