Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a lebeny.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Polgármesteri blog

Nézem a TV-t…

Nézem a TV-t, megnyugtat. Ülök a képernyő előtt - a nappaliban ott van a legkényelmesebb fotel. Belesüppedek… Délutánonként már várom, hogy estefelé majd újra lerogyok oda és csak bambulok ki a fejemből. Van egy kisasztal is (a tévé és a fotel között), dohányzóasztal a szokványos neve, de ez elég mafla, mert soha nem dohányoztunk még ott. Mindegy. Szóval a dohányzóasztalon, a TV előtt elnyújtózva, kiválóan lehet vacsorázni.

Az ember már készül erre: elnyújtózás a kanapén, pihentető kikapcsolódás a TV előtt, esetleg egy könnyű vacsora mindeközben…

Milyen jó, hogy valaki feltalálta a televíziót! Milyen jó, hogy nekünk is van tévénk!

Meg ott van az a sok jó műsor is! Meg a reklámok. Meg a hírek. Meg a labdarúgó mérkőzések. Meg az X-Faktor. Meg ezek így mind, együtt…

Szeretek tévézni.

Főleg az utóbbi kb. egy évben szoktam rá. Mára teljesen a rabja lettem, imádom! Mindenkinek tudom ajánlani, hogy kövesse a példámat: minden este üljön le a TV elé, érdemes. Ki nem hagynám; ez az est fénypontja!

Fotel, nyugi, ejtőzés, képernyő…

Egyetlen főszabályt kell csak betartani: a távirányítóból ki kell venni az elemeket (első fázis), majd ha ehhez hozzászoktunk, visszatehetjük őket (nincs jelentősége), mert néhány hét alatt kialakul bennünk az TV-absztinencia (második fázis). Már nem is akarjuk kapcsolgatni. Minek? Csak nézzük a képernyőt, megnyugtató az a feketés-matt felület és a csönd.

Nézem a tévét, de nem kapcsolom be. Megéri kipróbálni!


Korábbi bejegyzések