Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a lebeny.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Polgármesteri blog

Mosolyt kérek!

Tudom, most páran fanyalogva nézik ezt a bejegyzést: „Hogy pózol! Persze, mert jövőre választások lesznek!” Nos, nem ezért teszem. De mindegy is: mindenki azt gondol, amit akar (meg amit tud)… Repesek a boldogságtól, hogy végre eljutottunk idáig. Bekerült az első tégla az új bölcsi falába! És ott lehettem ekkor, a leendő bejárat ajtónyílásának jobb alsó tégláját saját kezűleg tehettem a helyére! Ez nekem örök emlék! (Nyugi, volt kőműves mester is a helyszínen. Amikor eljöttem onnan, tuti igazított a téglán és bizonyára több maltert tett még alá.)

Be kell valljam, magam is úgy éreztem a fotók készültekor, hogy Kim Dzsong Un-i magasságokba süllyedtem, de sehol körülöttem a jegyzettömbös tábornokok serege, és a mosoly az arcomon - az szívből jött. Nem mellesleg az övé sokkal flancosabb frizura, illetve neki kopaszra felnyírva is több haja van, mint nekem megfésülve.

Na, komolyra fordítva a szót, igazából ezt akartam mondani: Örüljünk együtt! Csak legalább egy picit… Egy aprócska mosolyt és elégedettséget szeretnék kérni a lébényi anyukák, apukák, nagyszülők és dédik orcájára. (Azokéra is, akik majd később válnak ezen „beosztások” birtokosává, és azokéra is, akik már azok, csak még nem tudják.)

Ha lenne olyan, akinek ez istenuccse sikerül (mármint a mosoly ábrázati megjelenítése), őt arra kérem, képzeljen el egy lovat hátúszásban, úgy bizonnyal menni fog. Az elégedettség jóval fajsúlyosabb eset! Mint a vadászok egy unikornissal, ha találkoznak – nem kizárt, csak viszonylag ritkán fordul elő…


Korábbi bejegyzések