Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a lebeny.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Polgármesteri blog

Mályvavirág és a kagyló

Immáron harmadik alkalommal rendezi meg Lébény városa a Mályvavirág Napot. 2019. január 24-én ellátogat hozzánk Tóth Icó (Nagy-Tóth Ildikó), a Mályvavirág Alapítvány elnöke is. Az első két rendezvényhez született egy-egy „tanmese”:

https://lebeny.hu/index.php/polgarmesteri-blog/malyvavirag-es-a-mehecske

https://lebeny.hu/index.php/polgarmesteri-blog/malyvavirag-es-a-golya

... és ez így lesz idén is. Méhecske és gólya után most kagyló lesz címszerepben…
 

Mályvavirág és a kagyló

Idén a kisfiú és szülei messze földön voltak nyaralni. Elutaztak jó sok ezer kilométerre. Mit utaztak? Repültek! Mint a gólyák. Valahova délre, ahol mindig meleg van, kék a tenger, pálmafák sora őrzi az ottani óceán fehérhomokos partját. A kisfiú már inkább kislegénnyé cseperedett a legutóbbi mese óta. Sokat tudott a világról, minden évvel többet. Egész pontosan tavaly ilyenkor óta pont egy évvel többet…

Ott, ahol voltak, ha csoki fagyit kért mindig fehércsokisat kapott. Ebből az ízből nem is volt más féle. Olyan rendes csokis, mint otthon. Apukája azt mondta azért, hogy amikor az itteni fekete gyerekek fagyiznak, ők is ugyanolyan látványos módon kenhessék össze magukat, mint ő szokta otthon. Ez egész logikusnak hangzott, így nem is volt fagyis kérdés a továbbiakban. „Jó hely ez az Afrika!” – gondolta.

Minden nap legalább kétszer fürödtek a nagy vízben. Tiszta volt és sós. Vagyis inkább sós volt… Amit ő kosznak vélt – akkor nem tudta még – az a tengeri világ egy attribútuma: kagylóhéjak és csigaházak (s más tengeri herkentyűk) maradványainak tömkelege, melyekből az egykori lakók már az örök vadászmezőkre távoztak. (Valahogy így magyarázta neki az anyukája.)

Az egyik napon búvárkodtak is. Jött velük egy helyi bácsi, aki hozott a merüléshez felszerelést (neki is!), és mindent elmagyarázott, mit hogyan kell csinálni, mire kell vigyázni. Aztán irány a közeli korallzátony! Ott pedig vigyázz, kész, merülj! Csodálatos világ tárult eléjük. A csokibőrű bácsi sokkal mélyebbre leúszott, és egy kisebb szákba szedett lenn kagylókat, amiket aztán haza is vihettek a szállásra.

Együtt bontották fel, vagyis inkább feszítették szét őket. Segítőjük ügyes, határozott mozdulatokkal dolgozott, látszott, hogy nem először csinálja ezt… És képzeljék, az egyik kagylóban volt valami titkos dolog. Megpucolták és egy borsó nagyságú gyöngyszem lett belőle!

Aznap este egymást követték a „miértek?” és a „hogyanok?”. Apa és anya alig győzték a válaszokat. „Tudod, kisfiam, ez úgy van, hogy a kagyló belsejébe bekerült valami piszok-féle (nem tudni mikor és hogyan, de bekerült, ez biztos). A kagyló pedig védekezésül egy speciális mészhéjjal körbevonta azt a nem odavaló dolgot. Teltek az évek, a kagyló belsejében egyre nagyobb lett ez a valami. Ezt hívjuk mi, emberek, gyöngynek. De az a helyzet, hogy ha a kagylóknak lenne nőgyógyászuk, no, és ha járnának is gyöngyszűrésre, akkor nem lenne bennük gyöngy. Mert ez csak nekünk érdekes és szép, akik a kagylóhéjon kívül élünk. Ez a kagyló az életéért küzdött.” – improvizálta az apa.

A kisfiú tátott szájjal figyelt, látszott rajta, hogy buksijában veszettül pörögnek a gondolkodás apró fogaskerekei. Aztán egyszer csak megszólalt… „De anya, hiszen van nekik nőgyógyászuk, csak náluk ezt úgy nevezik, hogy gyöngyhalász.”

Erre nehéz volt mit mondani, ezt sikerült: „Igazad van, kisfiam. De tudod, ha a gyöngyhalász késével szétfeszíti a kagylót, akkor neki már bevégeztetett…”

Hosszú szünet következett. Majd így szólt: „Hát, akkor ha én nagy leszek, kitalálok majd olyan vizsgálatot, hogy csak megsimogatom a kagylókat és valahogy megkérdezem tőlük, hogy van-e valami bajuk, van-e gyöngyük? Úgy, mint ahogy te mesélted, hogy veled is nagyon kedves volt az a doktor néni. Megsimogatta a hasadat, csak megvizsgált, és mondta, hogy neked nincs semmi bajod.”

Aznap napnyugtakor, mielőtt a gyöngyhalász hazament volna, egy ügyes szerszámmal kilyukasztotta a kagyló gyöngyét, amivel aztán este gyöngyfűzőset játszottak. Az volt a játék tétje, hogy ki tudja a leggyorsabban, segítség nélkül felfűzni a gyöngyöt egy bőr szíjacskára.

A nyaralás hátralévő napjai oly gyorsan elillantak, mint a parti homok szemcséi közül a tengervíz. A hazaút simán ment. A kisfiú szinte végig aludt a repülőn. Bizonyára gyöngykagylókkal álmodott… Az anyukája nyakában ott csillogott egy szem bőrszíjra fűzött igazgyöngy.

Most vasárnap este van. Egyre halkabban pattog a tűz a sparheltban. A vörösbor is kifogyóban a poharamból. Mielőtt aludni mennék, leírom, amire emlékszem még. A játék így kezdődött: „Vigyázz, kész, fűzz!” Szerintem az anya győzött, ilyen játékokban a lányok sokkal ügyesebbek, mint a fiúk.

Játszani is lehetne ilyet. Akár itt és most… Gyöngy és fonal. Nem kell hozzá más, csak tudás, összefogás és jóakarat…


A Mályvavirág Nap idei rendezvényére nagy szeretettel várjuk Önöket!

Minden továbbbi információt megtalálnak weboldalunkon: https://lebeny.hu/index.php/hirek/malyvavirag-nap-lebenyben


Korábbi bejegyzések