Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a lebeny.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
Nem fogadom el
Polgármesteri blog

Családbarát

Szeptember negyedikén, az 53. születésnapomon volt szerencsém a Parlamentben átvenni egy olyan díjat, ami nagyon fontos nekem. Persze ehhez a születésnapnak semmi köze nincs, de nekem ez mégis sokat, nagyon sokat jelent. Ez egy tortaértékű ajándék…

Családbarát önkormányzat 2019. kitüntető cím Lébény városának! Még most is, pár nappal később, újra és újra megnézem az ott készült képeket. Felidézem az elhangzott beszélgetéseket. A sok kamerát és persze a protokollt követő fogadás baráti hangulatát.

Hogy megértsék miért oly fontos ez nekem, röviden leírom: Feleségemmel 28 éve élünk boldog házasságban, 3 gyermekünk született, Botond, Borbála és Boldizsár. 2008-ban nagycsaládosokká váltunk. A „rendszer” velünk mindig csak kísérletezett a családtámogatások tekintetében. Sosem érezhettük azt, hogy tényleg valakik (a mindenkori vezetők) őszintén segíteni akartak volna nekünk. Most valami beindult! Nyilván vannak még hibák, némi homok a fogaskerekek között, de érezhető, hogy a gyerekek, a családosok körül forog a világ a nagypolitikában.

És pont ekkor, itt, Lébényben is csináltunk valamit. Sokat! Sőt, a kormányzati szándékot szinte megsejtve, már korábban is: előbb új óvoda, majd idén korszerű bölcsőde épült, iskolafelújítások történtek, családtámogatási rendszert dolgoztunk ki – hogy csak a leglátványosabbakat soroljam. Jóval többet tettünk, mint amit papírforma szerint kötelező lett volna egy 3200 fős kistelepülésen. Önként. A mostani képviselő testület egyhangú támogatásával. Ez jó! Nagyon jó!!! Összefogást érzek és határozottságot. Segíteni akarunk a lébényi családoknak, akik gyermeket vállalnak, akik a jövőre, a közös jövőnkre gondolnak. Leszek olyan bátor és leírom: akik Magyarországra gondolnak.

Ez a díj legalább két haszonnal jár számunkra. Egyrészt elismerés, méghozzá egy független, szakértő testülettől. Ilyet ritkán kap az ember. Szűkebb hazájában szinte sosem… Másrészt inspiráló, hogy jó úton járunk, ezt folytatni kell, hasznos és értékes, amit csinálunk, szóval gyerünk tovább!

Amikor a Parlament erkélyéről lenéztem a Dunára, feltolultak bennem az érzelmek. Mégiscsak jó, amit csinálok? Vannak olyanok, akik értékelik ezt? Már megfordult az életem bakelitja, immár a „B” oldala pörög a sorsom lemezjátszóján, de sebaj: végre vannak dolgok, melyek beérnek… Érdemes tenni, jobbítani, küzdeni és kitartani. Érdemes dolgozni másokért. Ilyenkor érzem igazán, hogy érdemes polgármesternek lenni!

Hamarosan – szeptember második felében – egy új játszóteret adunk át a Római utcában, a „szedresben”. Ugye eljönnek a megnyitóra? Gyermekestül gondoltam ám!


Korábbi bejegyzések