Iskola

HATÁRTALANUL! 2023

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási Áron)

Négy napot töltöttek iskolánk 7. évfolyamának tanulói Erdélyben a Határtalanul! program keretében. Székelyföld szívébe látogattak el, ahol értékes kulturális emlékeket tekintettek meg, és csodálatos természeti képződményekben gyönyörködhettek. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértek vissza. A főbb állomáshelyek: Kolozsvár, Farkaslaka, Korond, Szováta, Parajd, Szejkefürdő, Békás-szoros, Gyilkos-tó, Csíksomlyó, Segesvár....

Élményeikről így számoltak be:

Első nap korán reggel indultunk Lébényből. Borsnál léptük át a határt, ahol csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk. A Király-hágón átkelve megérkeztünk a kincses Kolozsvárra. Megtekintettük Márton Áron és Mátyás király szobrát, szülőházát és a Szent Mihály templomot. Majd látogatást tettünk a Farkas utcai református templomban, ahol sok érdekeset hallottunk a nemesi címerekről. Sárkányölő Szent György szobor mellett elsétálva megérkeztünk a református kollégiumba, melynek belső udvarán körültekintettünk. Késő este érkeztünk meg Székelyszentkirályhoz tartozó Oroszhegyre, ahol vacsora után elfoglaltuk szállásunkat.

Második nap reggeli után Szejkefürdőn felkerestük és megkoszorúztuk a legnagyobb székelyként számon tartott Orbán Balázs sírját, végigsétálva a székelykapu-kiállításon. Farkaslakán megemlékeztünk Tamási Áronról, és megkoszorúztuk sírhelyét, majd a nemzeti összetartozás napjához illeszkedve a Milleniumi Emlékparkban az Apostoli kettős kereszt emlékművet tekintettük meg. A kirakodóvásárban a korondi kézművesek remekeiből választottunk ajándék- és emléktárgyakat. Tovább haladtunk Szovátára, ahol körbejártuk a Medve-tavat, a környékében lévő kisebb tavakat és a sóhegyet, végighaladva a tanösvényen. Parajdra érkezve, a só útját folytatva sétáltunk a Sószorosban, ahol a só különleges formáival ismerkedtünk meg, majd a napot a helyi Wellness Központban zártuk, ahol fürdőzés közben élvezhettük a sós víz értékes hatásait.

Harmadik napon Székelyudvarhely nevezetességeinek megtekintése után a parajdi sóbányába látogattunk el, ahol fantasztikus lehetőségek voltak a játékos kikapcsolódásra a sóbánya gyógyító klímájában. Parajdról a Békás-szoros felé vettük utunkat, ahol rövidebb túrát tettünk a csodálatos természeti képződményben, majd megpihentünk a Gyilkos-tó partján. Innen Csíksomlyóra utaztunk, ahol a Kegytemplomban meglátogattuk a csodatevő Szűz Mária szobrát.

A negyedik napon az első megállónk Fehéregyházán volt, ahol megkoszorúztuk Petőfi eltűnésének emlékhelyét. Majd megismerkedtünk Segesvár történelmi központjával, megnéztük az Óratornyot, végigsétáltunk a diáklépcsőn, a református templom udvarában megemlékeztünk Apor Vilmos győri püspökről. Sétánkat a Petőfi-szobornál zártuk. Segesvárt elhagyva Marosvásárhely felé indultunk, majd hazafelé vettük utunkat. Borsnál átkeltünk a határon és a késő esti órákban értünk Lébénybe.

7.a és 7.b és az osztályfőnökök: Folkmayer Csilla és Németh Szilvia

HATÁRTALANUL - 2022

Kirándulás Nyugat-Felvidéken

2022. május 2-án reggel fél nyolckor útnak indultunk. Első megállónk Révkomárom volt, ahol megtekintettük az Osztrák-Magyar Monarchia idején már laktanyaként szolgáló erődöt, melyben később szovjet, majd szlovák katonákat szállásoltak el. Felmásztunk az erődrendszer falának tetejére és kipróbáltuk az épületen belül kialakított vakok labirintusát is. Később elgyalogoltunk a történelmi városrészbe, ahol igazán egyedülálló látványban volt részünk, mikor körbejártuk a 45 különböző európai ország építészeti stílusát magán viselő épületeket befogadó Európa-Udvart. Ezután ellátogattunk az Eötvös Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolához.

Utunk ezután Nyitrára vezetett, ahol a több mint ezeréves múltra visszatekintő várat látogattuk meg. Először is megnéztük a várkapu előtti Nagyboldogasszony szoborcsoportot, Pestis-oszlopot, mely az 1700-as években dúló nagy pestisjárványoknak állít emléket. Beérve a várba elidőztünk a várbelsőt uraló gótikus székesegyházban, majd megcsodáltuk az olasz bástyákról nyíló csodás kilátást és a  Vazul torony előtti kutat is. Ezután felkerestük a Szent László piarista templomot és kolostort.  

Nyitrát elhagyva, a következő megállónk Nagyszombat volt. Ez a város több évszázadon keresztül Magyarország fő egyházi központjaként műkötött. A Szentháromság tér szép része a városnak, itt sétálva megnéztük a teret koszorúzó reneszánsz nemesi épületeket és felmentünk az 57 m magas Városi Toronyba, melyből pazar kilátás nyílt az óvárosra. Egy macskaköves utcán felsétálva értük el a Szent Miklós Bazilikát, melynek falain belül naponta tartanak istentiszteletet. Miután megcsodáltuk a háromhajós, késő gótikus stílusú templombelsőt, aznapi élményeinkkel eltelve indultunk első szállásunkra. A Javorinka üdülőközpont csendes erdei környezetében töltöttük első éjszakánkat

Második napunk első állomása a meredek sziklára épített Trencsén vára volt. Temérdek lépcsőt megmászva „vettük be” Csák Máté, a „Tátra és a Vág urának” egykori főhadiszállását. A várban a Máté-torony, az Ágyú-bástya, valamint a 80 m mély Szerelemkút, mely feltárta előttünk Omár és Fatime szerelmének legendáját, fogadott bennünket.

Útunkat Sztrecsnó felé vettük, de a vár zárva tartása és a zuhogó eső megakadályozott bennünket abban, hogy a vidék csodás panorámáját Sztrecsnó gyönyörű fekvésű várából is megcsodáljuk.

Így úticélunk következő állomásaként Árva várát látogattuk meg. Az Árva folyó feletti sziklaszírtre épített vár, igazi „sasfészekként” magasodott fölénk. Megcsodáltuk a vár három bejárati kapuját és végigjártuk termeit, melyek elént tárták a vár középkori életét

Miután elfoglaltuk második szállásunkat a Liptói-havasok alján fekvő Tímea Panzióban, megvacsoráztunk és a rossz idő miatt nyert szabadidőnket az oravicei termálfürdőben töltöttük.

Harmadik napunkon természetjárásra indultunk. Túrabakanccsal és esőkabáttal felszerelkezve indultunk útnak, mégis meglepett bennünket, hogy már túránk elején hóban gázolhattunk. 13 kilóméteres túránk során felejthetetlen élményekben volt részünk. A csodás, havas hegycsúcsokkal övezett tájban először a Tatliakovo-tengerszemhez értünk, majd felkapaszkodtunk az 1463 méteren lévő Rohácsi-vízesésig. A napot Zuberecben zártuk, az európai népi építészet egyik legszebb múzeumának tartott skanzen kis házai között, melyekben egykor gorálok éltek.

A negyedik napon reggel korán indultunk, hogy az Árvai víztározón hajókázva végül kikössünk a víztározó közepén lévő „Művészet szigetén”. A szigeten Slanica falu maradványaiból már csak a 18. századbeli templom található, melynek falai között a szlovák népművészet plasztikáit és festményeit néztük meg. Ezután megálltunk a lengyel határra vezető út mentén épült turdossini fatemplomnál. A világörökség részeként számontartott római katolikus Mindenszentek fatemplomot, az egykori Árva megye legértékesebb szakrális műemlékét, kívülről és belülről is megcsodáltuk. Az idő rövidsége miatt Likava várát, mely a középkorban még a Lengyelországba vezető kereskedelmi útvonalak őrszeme volt, buszunk ablakaiból csodáltuk meg.

Utunk utolsó állomásaként, a Rákóczi fejedelemhez hű, két bányaváros, Besztercebánya és Selmecbánya várt még ránk. Sétáltunk Besztercebánya főterén, megnéztük nevezetességeit, az idegenvezetőnktől megismertük a város történetét. Megtudtuk azt is, hogy már a kvád törzsek is bányásztak ércet ezen a területen. Majd Selmecbánya következett, a közép-szlovákiai bányavárosok legszebbike, a világörökség része. Bejártuk a történelmi hangulatot árasztó óvárosának tereit, hangulatos, domboldalakon kanyargó utcáit. Felkerestük IV. Béla királyunk szobrát, aki szabad királyi várossá tette Selmecbányát. A Szentháromság téren megcsodáltuk a gótikus stílusú Szent Katalin templomot és a Szentháromság szobrot, melyet a pestisjárvány elhárítására építettek. Megismertük a legendát, a hegyekben lévő arany és ezüst felfedezéséről, és érdeklődve hallgattuk a leányvári boszorkány szomorú történetét. A Szentháromság tér jobb oldalán álló evangélikus líceum falán az egykori diák, Petőfi Sándor emléktábláját fedeztük fel.

Selmecbányán tett látogatásunkkal ért véget csodás utazásunk Magyarország múltjában és Szlovákia jelenében.

Köszönjük a Határtalanul pályázati támogatást, kirándulásunk megvalósult: Magyarország Kormányának támogatásával.

Határtalanul - 2019

HAT-19-01-1202

Hegyen-völgyön át a Rákócziak és a szabadságharc hőseinek nyomában jártak iskolánk hetedik osztályos tanulói szeptember 9-13 között. Napsütéses időben, túrabakancsban megmászták a Székelykövet, felidézték Szent László alakját a tordai hasadékban és megjárták a parajdi sószurdokot. Fehéregyházán Petőfire emlékeztek, Segesváron a Diáklépcső, Apor Vilmos és Drakula várt rájuk, de „magos Déva vára” is szerepelt a programok között, a Gyermekotthonban tett látogatás mellett. Gyulafehérváron a Rákóczi családra, Vajdahunyadon a Hunyadi családra, Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztek. A Határtalanul (HAT-19-01-1202) pályázatból finanszírozott kirándulás nagy élményt jelentett a diákoknak, köszönjük!

A pályázat során a gyermekek előkészítő órán vettek részt, amikor is megismerték Erdély történelmét, földrajzi környezetét, művészetét. Betekintést nyertek a kirándulás helyszíneinek múltjába, a II. világháborút követő békediktátum máig is érezhető hatását is megbeszéltük. Az öt napos kirándulás alatt bejártuk Erdély legszebb tájait, megismertük az ott élő embereket. Nagyon szép pillanat volt a Dévai Gyermekotthon lakóival a találkozás, mindannyian meghatódtunk. Itthon az értékelő órán mindezeket újra átbeszéltük, a képekkel visszatértünk Erdélybe, nevettünk-sírtunk egy-egy felejthetetlen pillanaton. Nagy öröm volt, hogy iskolánk tanulóit a Határtalanul témanapon megdolgoztattuk, meséltünk nekik a kirándulásról, bemutattunk képeket is, zenéket is, majd csoportmunkában feladatokat oldottak meg.

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával

Milyen volt a Határtalanul kirándulás? – kérdeztük a hetedikesektől.

7. a (osztályfőnök: Pék Vilmosné) és 7. b (osztályfőnök: Gyurós Tamara): Így meséltek a diákok:

„Szeptember 9-én a Határtalanul program keretében Erdélybe látogattunk. A busz hajnalban indult velünk, ezért még sokan aludtak. Órákkal később megérkeztünk Torockóra, ahol Kati néni és az asszonyok nagy szeretettel fogadtak minket. A kirándulás során Tordán is jártunk, ahol végigjártuk a hasadékot, majd Torockón megmásztuk a Székelykőt. Dévára is elutaztunk és a gyermekotthonban élő gyerekeket megajándékoztuk a régi ruháinkkal, játékainkkal, új tanszerekkel, tisztálkodószerekkel. Vajdahunyadvárra is ellátogattunk, Fehéregyházán megnéztük a Petőfi emlékművet. Segesváron Drakuláról mesélt nekünk Bujtás tanár úr. Gyulafehérváron várat és templomokat látogattunk. Szalagot kötöttünk az emlékművekre és koszorút helyeztünk el a történelmi helyeken. Az utolsó napon Kolozsvár felé indultunk, Mátyás királyra emlékeztünk, majd a körösfői templomban megpihentünk, elénekeltük Vasvári Pál emlékművénél a Himnuszt és a Királyhágónál elhagytuk Erdélyt. Fáradtan, de sok élménnyel érkeztünk haza szeptember 13-án, pénteken este.”

Határtalanul - 2018

A Lébényi Általános Iskola hetedikesei a Határtalanul (HAT-18-01-2018-00283) program keretében erdélyi tanulmányúton jártak. 37-en gyönyörködtek a kiskohi Medve-barlang cseppköveiben, a Vajdahunyad vár gótikus lovagtermeiben, a tordai hasadék égig érő sziklafalaiban, a dévai várból eléjük táruló panorámában. Bejárták a tordai sóbánya minden zegét-zugát és felküzdötték magukat a Torockón található Székelykő tetejére. Magyar településeket (Kolozsvár, Fehéregyháza, Farkaslaka, Szejkefürdő, Gyulafehérvár) látogattak meg, ahol híres elődeink emlékhelyein koszorúztak. Röviden bepillantottak a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium diákjainak hétköznapi életébe is. Egy alkalmazás segítségével számolták lépteiket és a túra végére már a kijelző az ötvenezres számot mutatta.

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával

Határtalanul kirándulás Erdélyben - 2017

Ezen az őszön nekünk hetedikeseknek máshogy kezdődött az iskola, hiszen megnyertük a Határtalanul pályázatot, és így eljuthattunk Erdélybe.

Első nap…szeptember 11-én korán reggel indultunk 6 óra körül. Szerencsére a buszon jó hangulat volt. 4 órás buszozás után első megállónk Nagykőrös volt, ahol egy kicsit betekintettünk Arany János életébe. Az Arany János Református Gimnáziumra egy szalagot kötöttünk, majd az Arany 200 kiállítást tekintettük meg a művelődési házban. Egy kedves bácsi idegenvezetésével sok érdekes dolgot láttunk pl. Arany János pipáját, meggyfából készült botját, és néhány régi naplót, volt alkalom arra is, hogy néhány költeményét meghallgassuk. Beülhettünk a régi iskolapadokba is. Sok házi feladatot kaptunk az idegenvezetőtől, de érdekes módon senki sem emlékszik rá. Visszasétáltunk a buszhoz és újabb 3 órás út következett. A határon mindenki izgult egy kicsit, amikor a határőr feljött a buszra, de szerencsére nem volt semmi gond és mehettünk tovább. Romániában előbb esteledik, így az órákat is előbbre állítottuk egy órával. A második megállónk Nagyszalontán volt, ahol 1817-ben Arany János született. Először a Csonka-toronyba mentünk, amit néhányszor körbe sétáltunk, mire megtaláltuk a bejáratát. Itt is volt idegenvezetőnk, aki a földszinten tartott előadást Arany életéről és műveiről. Voltak kedvenc diákjai, egyikünket múzeum igazgatónak is kinevezte. A többi szinten láthattuk Arany dolgozószobáját, a fotelt, amiben meghalt. A második emeleten volt egy szobor, amin Petőfivel fogott kezet, itt koszorúztunk is. Szép kilátás nyílt a magas toronyból az egész városra. Majd elmentünk Arany János szülőházának a helyére. Miért is a helyére? Mert a régi ház leégett, de újjáépítették. Az udvaron lévő kút és az eperfa még az eredeti. A házban megnéztük a régi bútorokat, eszközöket. A ház előtt csoportkép is készült,  Ne nyúlj a kerítéshez!  felirattal. Utána Aradra indultunk a szállásunkra. Kívülről átlagos háznak tűnt, de ahogy beléptünk csillogó aranyszínű portát láttunk. Megtudtuk, hogy nagy hírességek szálltak itt meg, mint például Arany János, Liszt Ferenc, Ady Endre. A csigalépcsőn nehéz volt a bőröndöket felcipelni, de összességében elégedettek voltunk, az ágyak kényelmesek voltak, és az étel is jó volt. Este még volt időnk sétálni a városban. A Megbékélés parkjában megnéztük a Szabadság-szobrot, ami az aradi vértanúknak állít emléket, és egy román szoborcsoportot. Művészi fotók készültek az alkonyatban… Éjszaka jót aludtunk és izgatottan vártuk a másnapot.

Második napon a reggeli elfogyasztása után az első állomásunk az Aradi 13 vértanú emlékhelye, pontosabban sírhelye volt. A tanár úr érdekes dolgokat mesélt a történelmi eseményekről, elhangzott egy vers, majd elénekeltük a Himnuszt és koszorúztunk. Ezután hosszú és kanyargós út kezdődött a Medve-barlanghoz, ami hasonlított az Aggteleki-cseppkőbarlanghoz. Nagyon különleges látvány tárult elénk a barlangban, ahol medvecsontvázakra is bukkantak a régészek. Összesen 142 medvekoponyát találtak, a Jégkorszakban éltek itt a medvék, de egy földrengés miatt beomlott a barlang bejárata, és a medvék elpusztultak. A barlangból kiérve vásárolgattunk, majd Déva felé vettük az irányt. Sajnos kényszerpihenőt kellett tartanunk, de nem lett rossz kedvünk, hiszen szép helyen álltunk meg, sokat futkostunk, nevettünk, szép képeket készítettünk. Nemcsak átvitt értelemben, de a valóságban is gyűltek a fejünk fölött a fekete felhők. Néhányan már a szomszédos faluban is jártak, s már úgy voltunk, hogy világgá megyünk, mire sikerült a járművet megjavítani. Nagy öröm volt, hogy visszaülhettünk a buszba. Azonnal robogtunk tovább. Dévára érkezve láttuk a várat, majd odaértünk a Gyermekotthonba. Sajnos csak nagyon kevés időt lehettünk ott a késés miatt. Odaadtuk az ajándékokat: taneszközöket, ruhákat, cipőket… 10 óra után értünk a szállásunkra, Torockóra, ahol finom vacsorával vártak bennünket, az ottani emberek, a szállás vezetője nagyon kedvesek voltak…

A harmadik nap reggelén 7 órakor ébredtünk és lementünk reggelizni, ahogy minden nap, de tudtuk, hogy a mai nap keményebb lesz. A mai napon túrázni fogunk. A reggeli után összecsomagoltunk és indultunk Tordára. Először a sóbányába mentünk, ami nagyon érdekes volt. Hosszú folyosókon, lépcsőkön és galériákon mentünk végig. Körülöttünk minden sóból volt. Sokan nyalogatták a falakat. Megmutatták, hogy régen milyen technikával hozták fel a sót. Kipróbálhattuk, hogyan visszhangzik a bánya. Egyszerre hangosan kiáltottuk, hogy Lébény, és 16-szor hallottuk vissza. 90 méter mélyre mentünk le, ahol különböző játékokat, óriáskereket is ki lehetett próbálni. A bátrabbak még mélyebbre mentek, ahol egy 8 méter mély sós tóban csónakázhattak. Vásárolhattunk só különlegességeket, só lámpát, de még konyhasót is. Fölfelé inkább lifttel mentünk már, de voltak, akik lépcsőztek. A következő helyszín a Tordai-hasadék volt. Egy kis vásárolgatás után nekivágtunk az útnak. Gyönyörű volt, megismertük a növény- és állatvilágot. Volt könnyen járható, és volt kavicsos sziklás szakasz, ahol drótkötélbe kapaszkodva lehetett menni. Négy hídon mentünk át, melyről nagyon szép volt a patak látványa. Voltak helyek, ahol a köveken ugrálva tudtunk haladni. Kb. 1,5 km hosszú sétát követően, 2 óra múlva visszaértünk a kiindulási ponthoz, a buszhoz. De a legnagyobb élmény a Székelykő megmászása volt. A falu templomának magasságáig mindenkinek kötelező volt felmenni. Indulás előtt még készítettünk egy csoportképet, és elindultunk. Nem mindenki jutott fel a meredek kőfalon. Voltak, akik a hegy lábánál pihentek és töltekeztek a szép napsütésben. Voltak, akik fél útról visszafordultak, de 22 embernek, 20 diáknak, és 2 felnőttnek sikerült feljutni a csúcsra. 75 perc alatt értünk fel, néhányszor pihenőt tartottunk a meredek, sziklás úton. Találtunk egy forrást is, melynek nagyon finom, hideg vize volt. Tovább mentünk, de egyre függőlegesebb lett az út. Csodálatos volt a látvány, amikor felértünk. Erős szél fújt, és majdnem egy vonalban voltunk a felhőkkel. Bujtás tanár úr felhozott egy papírsárkányt és reptette. Elénekeltük a Székely Himnuszt, és kövekből kiraktuk, hogy Lébény, csoportkép is készült.  Másik úton mentünk le, ami sokkal meredekebb volt. Egy erdőn keresztül haladt az út, fától-fáig csúszva mentünk lefelé, a csapat kettévált, egy kisebb csoport lemaradt, mindenki nagyon fáradt volt mire leértünk. Azok, akik a hegy lábánál maradtak, besétáltak a faluba és megnézték a szép templomokat, egyedi házakat, majd visszagyalogoltak a szállásra. Ez a nap mindenkinek nagyon tetszett.  Még annak ellenére is, hogy estére elfogyott a víz a szálláson, ami okozott némi problémát, de átvészeltük.

Negyedik napunkat finom reggelivel kezdtük torockói szállásunkon. Szükségünk is volt az energiára, mert hosszú és mozgalmas nap várt ránk. Buszra szálltunk és három órás utazást követően először Segesvárra érkeztünk. Felmentünk az óvárosba és megtekintettük az óratornyot, ami éppen 11 órakor harangozott. Ezután felmásztunk a diáklépcső 172 lépcsőjén, amit a diákok használnak az iskolába menet. A város tetején megnéztük a tornyokat és a szász temetőt, majd egy hosszú séta után Petőfi Sándor szobrára kötöttünk egy szalagot. Apor Vilmos keresztelő templomában elénekeltük az ősi székely himnuszt, majd szalagkötés után Dracula gróf szobrához és szülőházához sétáltunk. Ezután elbúcsúztunk Segesvártól. Következő állomásunk Fehéregyháza volt, ahol Petőfi Sándort utoljára élve láthatták. A Nemzeti dal szavalata után megkoszorúztuk Petőfi emlékhelyét. Utunk Szejkefürdőre vezetett, ahol székely kapukat tekintettünk meg és a híres székely néprajzkutató, Orbán Balázs sírján szalagot helyeztünk el. A székely kapuk mintáit szalvétára kasíroztuk, hogy itthon is csodálhassuk őket. Ezután Farkaslakára érkeztünk, ahol a nagy erdélyi író, Tamási Áron sírjánál tettük tiszteletünket és a trianoni eseményekre emlékeztünk a nemzeti összetartozás kopjafájánál. Itt, Farkaslakán lehetőségünk volt a helyi termelőktől, árusoktól vásárolni. Ismét buszra szálltunk és a közeli Korond-ra mentünk, ahol a fazekasok mesterségéről hallhattunk és megismertük a híres korondi fazekasmintát, melyet ma is alkalmaznak az égetett mázas cserepek díszítésénél. Korond főutcáján található az 'Erős várunk nékünk az anyanyelv' című monumentális térkompozíció, amely bronzba öntött harminc jeles magyar íróval és költővel jelképes irodalmi parlament. A szokatlan kialakítású mű a magyarság szétszórtságát szimbolizálja. A délután második részét túrázással töltöttük és ellátogattunk a parajdi sószurdokba. Érdekes volt látni, ahogy a só a felszínre bukkan és a hegyi patakokkal tovább sodródik. Végül késő este érkeztünk vissza szállásunkra, Torockóra, ahol ismét finom vacsorával vártak bennünket a búcsúestünkön.

 Az ötödik, az utolsó nap reggelén összepakoltunk és egy finom reggelivel indítottuk a napot. 9 óra körül elindultunk Kolozsvárra, ahol megnéztük Mátyás király lovas szobrát. A szoborról készítettünk fotókat és a tanár úr elmesélte a történetét. Majd bementünk a mellette lévő Szent Mihály templomba, ahol gyönyörű színes üvegablakok pompáztak. Ezután elsétáltunk a Házsongárdi temetőbe, melyben több híres ember is nyugszik. Egy szalagot kötöttünk Apáczai Csere János sírjára. A temetőben vizet és kalácsot kaptunk, mert épp temetés volt, s helyi szokás, hogy mindenkit megvendégelnek. Majd elmentünk, és megtekintettük Mátyás király szülőházát. Miután végeztünk, Körösfőre mentünk, ahol egy szép református templomot néztünk meg, melynek falait gyönyörű piros varrottasok díszítették. A kazettás mennyezet is fantasztikus volt. A lelkész érdekes dolgokat mesélt a faluban élő emberekről. Utána Vasvári Pál emlékoszlopánál elénekeltük a magyar Himnuszt a Határtalanul program zárásaként. Hazafelé hosszú volt az út, de mi feltaláltuk magunkat és jól szórakoztunk. Este 10 óra körül érkeztünk Lébénybe. Sokan visszamennénk Erdélybe, de azért jó volt újra itthon lenni! Köszönjük a Határtalanul pályázatnak ezt a szép kirándulást!

Összeállították: a 7. osztályosok

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával

Határtalanul 2016. október

A lébényi általános iskola 7. osztályosai, 38-an, 2016. október első hetében erdélyi kiránduláson vettek részt az 1848-49-es forradalom hőseinek, vértanúinak nyomában járva. Az EMMI és az EMET által támogatott Határtalanul! program állomásai: Nagyvárad, Körösfő, Kolozsvár, Szék, Marosvásárhely, Parajd, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Korond, Farkaslaka, Szejkefürdő, Fehéregyháza, Segesvár, Szováta, Medve-tó, Tordai-hasadék, Torockó, Székely-kő (Románia). Történelmi emlékhelyeken koszorúztak, híres magyarokra emlékeztek, meglátogatták a széki diákokat, emellett megismerhették a helyi népi kultúrát, hagyományokat, a vallások sokszínűségét és gyönyörködhettek az erdélyi táj szépségében. A programokkal teli fárasztó, de élménydús kirándulás mindannyijuk számára szép emlék marad.

Határtalanul 2016. június

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott Határtalanul! program keretében a Lébényi Általános Iskola hetedik osztályosai négy napos erdélyi tanulmányúton vettek részt június első napjaiban.

Megismerkedtek Körösfő, Kolozsvár, Szék látnivalóival, találkoztak a szépen felújított széki iskola diákjaival és tanáraival is. Székelyföld nevezetes helyeit: Parajd, Korond, Farkaslaka, Szejkefürdő, Szováta is meglátogatták az út során. Erdély híres szülöttjei előtt tisztelegtek: Hunyadi Mátyás, Bocskai István, Apáczai Csere János, Orbán Balázs, Tamási Áron, Apor Vilmos, koszorúztak a Petőfi emlékhelyeken is.

Határtalanul 2015.

A Lébényi Általános Iskola és AMI 28 fős, 7. osztályosokból álló diákjai a HATÁRTALANUL! program keretében erdélyi tanulmányúton vettek részt, június 3-tól 6-ig. Utazásuk célja Erdély természeti és néprajzi kincseinek megismerése, magyarságtudatuk növelése, az összetartozás érzésének megtapasztalása volt. Gyönyörű helyeken jártak, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Farkaslakán, Segesváron, Parajdon. Széken helybeli diákokkal találkoztak és kötöttek barátságokat. Torockón részt vettek a nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett Duna napok rendezvényein, ahol a környékbeli népviseletekkel és néptáncokkal ismerkedhettek meg felnőttek előadásában. A diákok útinaplót írtak, feladatokat, méréseket végeztek, kihelyezett történelem, földrajz, magyar és természettudományos órák részesei lehettek. Híres emberek szülőházát, emlékhelyeit keresték fel. Meglátogatták Mátyás király szülőházát, Petőfi Sándor, Orbán Balázs, Tamási Áron és még sok más híres magyar emlékhelyét. Köszönjük, hogy ezt a felejthetetlen utazást az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával sikerült megvalósítani!

Határtalanul 2014.

A lébényi általános iskola 7. osztályos diákjai a Határtalanul! program keretében néhány felejthetetlen napot töltöttek június elején Erdélyben. Felvették a kapcsolatot a széki iskolával és megismerték a jellegzetes népviseletet és a táncot. Kolozsváron Mátyás király mondáit elevenítették fel szülőháza közelében. Magyar írókra, költőkre emlékeztek Korondon, Farkaslakán megkoszorúzták Tamási Áron síremlékét, és Fehéregyházán az eltűnt Petőfi Sándor nyomába eredtek. A székelykapuk motívumaival ismerkedtek Szejkefürdőn. A parajdi sóbánya levegőjétől felfrissülve indultak a 6 km-es túrára a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoros sziklái közé. Segesvár, Szováta, Torockó és a Tordai-hasadék is szép emlék marad számukra.

Határtalanul 2013.

A lébényi és mosonszentmiklósi hetedikesek június elején négy napot töltöttek Erdélyben a „Határtalanul” program keretében. A történelmi emlékhelyek felkeresése mellett megismerhették a helyi népi kultúrát, hagyományokat, a vallások sokszínűségét és gyönyörködhettek az erdélyi táj szépségében. Az éjszakai buszozás után Kolozsvár nevezetességeit, délután pedig Szék községet ismerték meg. Vasárnap megcsodálták a széki népviseletbe öltözött istentiszteleten résztvevő helyieket. A lébényi diákok számára nagy élmény volt a segesvári Drakula-ház, az óváros megmaradt tornyaival, a Parajdi sóbánya, a szovátai Medve-tó, a túra a Tordai-hasadékban, az erdélyi környezet, az egész kirándulás.